2010. május 29., szombat

Honvágyam van....gulyásleves

Váratlanul és egészen megmagyarázhatatlan módon hirtelen honvágyam lett. Valamiért azt gondolom, hogy lelki bánatra a legjobb egy nagy tál forró leves. Olyan, mintha a forró, párás gőz bekúszna az ember lelkébe és ott egy picit megvígasztalná. Szóval elhatároztam, hogy gulyáslevest főzök. (A másik ilyen lélekvígasztaló leves szerintem egy sok zöldséggel és csirkemájjal elkészített húsleves.)

Gondolom se Magyarországot, se a gulyást nem kell magyaráznom senkinek...most igazán kár, hogy a blogom nem angolul van. Akár egzotikus is lehetne. Nem mintha a világ rengeteg országában nem ismernék a magyar "gulasch"-t. (Aminek általában nem sok köze van a mi "igazi" gulyáslevesünkhöz...) Az egyik szupermarketláncnak van egy havonta megjelenő receptújságja, abban találtam néhány hónapja egy csirkéből készített gulyást, ami után komolyan elgondolkodtam, hogy írok egy helyreigazítási-kérelmet a szerkesztőnek. De a gulyás ennél is globálisabb étel ám. Chilében például, kitaláltuk, hogy gulyáslevest készítünk az ottani barátoknak és rokonoknak. A szupermarketben talált pirospaprika-por dobozán a gyártó különféle szószokhoz és kifejezetten a magyar gulyáshoz javasolta a termék felhasználását.

Gulyásleves-hozzávaló vadászat a santiagói piacon (a marhahús fantasztikus volt és a zöldségek is, egyedül fehérrépát és zellert nem sikerült végül találni)

A mai előkészületek viszont nem folytak teljesen zökkenőmentesen. Egyrészt hazafelé elveszítettem a paprikát. Másrészt a török zöldséges-hentesnél is igen kellemetlen jelenet játszódott le. Kértem 30 dkg marhahúst, de a korábban már emlegetett és mindig készséges török-holland hentesek nem értettek. Le is kellett írnom, hogy 30 dkg. Majd némi tanácskozást követően magyarázni kezdték, hogy a 30 dkg az nagyon kevés és mutogatni kezdtek egy húsdarabkát, hogy ez a 30 dkg, nézzem meg. Itt már sejtettem, hogy valami nem stimmel. Sikerült megegyeznünk végül 300 gramm marhahúsban. Majd egy holland férfi elkezdte magyarázni, hogy a dkg nem létezik, se Hollandiában, se Angliában. Addigra már elég hülyén éreztem magam és eléggé rosszul esett ez az egész kioktatás. Ránéztem a férfire, amilyen önérzetesen csak tudtam, és azt mondtam: "Nálunk pedig teljesen normális 30 dkg húst kérni" és királynőként kihúzva magam elvonultam. Itthon kicsit körülnézve (és a keresést hamar megunva) az interneten, Magyarországon kívül Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban és Romániában láttam, hogy használják még ezt a mértékegységet. A jövőben sem nagyon szeretnék 300 gramm húst kérni, az olyan lenne, mintha elfogadnám, hogy a dekagramm hülyeség. Lehet, hogy inkább mindig fél kilót kérek majd helyette:)

Nyilvánvaló, hogy mindenkinek megvan a maga bevált gulyásleves-receptje, de azért leírom, hogy hogyan készítettem el. (Sok-sok zöldséggel és kevés hússal, mivel én így szeretem.) Jó sok lett belőle, 4-5 személynek is elég.
  • 30 dkg marhalábszár csont nélkül
  • 2 közepes fej hagyma
  • 3 kis sárgarépa
  • 1 szem paradicsom
  • 1 fél kaliforniai paprika
  • 1 fehérrépa
  • 2 szál zellerszár
  • 2 nagy krumpli
  • napraforgóolaj
  • fűszerek (só, bors, köménymag, pirospaprika, édes anna és erős pista)

a csipetkéhez:
  • 1 egész tojás
  • fehérliszt
A hagymát üvegesre pároltam néhány evőkanál napraforgóolajon, majd hozzáadtam a felkockázott marhahúst. Néhány percig viszonylag nagy lángon összeforgattam a hagymával, és közben hozzáadtam a nagyon apró kockákra vágott paradicsomot és paprikát. Majd szórtam rá pirospaprikát, sót, borsot és tettem hozzá köménymagot. Felengedtem hideg vízzel (sajnos nem mértem, hogy pontosan mennyivel, de nagyjából másfélszereséig ért a zöldségeknek.) Hozzáadtam a karikákra vágott sárgarépát, a még Magyarországról idehozott fehérrépát és a zellerszárat. A zellerszár nem nagyon autentikus, de valahogy frissebb és könnyebb lesz tőle a leves. Ezután hozzáadtam egy evőkanál nem csípős paprikakrémet (ÉA) és egy teáskanál csípős paprikakrémet (EP) (Off: Most jut eszembe, hogy a nemi sztereotípiák elleni küzdelem nevében lassan igazán átnevezhetnék ezeket a paprikakrémeket - Édes Pista és Erős Anna. Milyen remekül is hangzana:) Majd kis lángon addig főztem, míg a hús nagyjából megpuhult. Ekkor adtam hozzá a kockákra vágott krumplit. Mikor már a krumpli is nagyjából megpuhult, hozzáadtam a csipetkét és még körülbelül 10 percig főztem.
A csipetke elkészítése kicsit pepecselős de - a zöldségdaraboláshoz hasonlóan - számomra eléggé nyugtató hatású tevékenység. Az egész tojáshoz teszünk egy-két csipet sót és elkeverjük annyi liszttel, hogy viszonylag kemény tészta legyen. Pihentetjük mondjuk 20 percet és aztán lecsipkeünk belőle egy-egy kis darabot, amit felhasználásig belisztezett deszkán pihentetünk. (A csipetkének csak a felét tettem bele a levesbe, a megmaradt felét megszárítom és majd bablevesbe főzöm.)

A csipetkekészítés és a gulyásleves is hatásos volt. Már sokkal jobban érzem magam.

2 megjegyzés:

  1. Egy komment a nyelvész-hollandtanár-kóstolótól: tényleg nem ismerjük a dekát. Nekem is mindig gondolkoznom kellett a boltban Magyarországon. Az elején sokszor 100 grammot mondtam, amíg nem jöttem rá hogy az tényleg nem szokásos, és megtanultam dekában gondolkozni. (Orsitól most tanultam hogy ráadásul két m-mel irják a grammot magyarul). Beszél a hollandtanár: hollandul 100 gramm egy "ons" és 500 gramm egy "pond". Orsi gulyáslevesére pedig azt mondjuk hogy mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm (még háromszor annyi m-mel).

    VálaszTörlés
  2. Én is ettem már Orsi gulyásleveséből, nagyon finom volt mai kifejezéssel azt mondanám lightosabb mint a hagyományos magyar gulyás, de a modern étkezéshez lehet hogy pont ez a recept kell hogy minél többen merjék főzni és enni, mert igy is tartalmas és egészséges is.

    VálaszTörlés