Kivételesen most nem egy főzött-sütött étel kerül bemutatásra a holland gasztronómia remekei közül, hanem épp ellenkezőleg, egy teljesen nyers étel, mégpedig a nyers hering. Mikor először hallottam róla - bár szeretem megkóstolni a helyi specialitásokat - azt mondtam, hogy na ez az az étel, amit biztosan nem fogok megkóstolni. Aztán néhány éve egy hideg, borús, szeles napon lementünk a tengerpartra. Beültünk egy ottani kis halbüfébe és annyira adott volt, hogy a holland "pálinka", a jenever mellé (ami egyébként borókabogyóból készült pálinkaszerűség) megkóstoljam a nyers heringet is. Először a 3x3 miliméteresre vágott hagymakockáknak megfelelő méretűt mertem csak megenni, egy-egy nagyobb falat kenyér mellé.
Az igazi keményvonalas heringevők úgy eszik, mint a rajzfilmekben a macskák: megfogják a hal farkát és néhány másodperc alatt szépen eltüntetik az egész halat a szájukban. Akinek ez kicsit sok, lehet kapni "broodje haringot" is, ami szintén hering, de egy zsemlében, hagymával és sós uborkával megszelidítve.A nyers heringet persze nem úgy kell elképzelni, mintha egy hal fogná magát hopp, beleugrana a szendvicsünkbe. Először megtisztítják, eltávolítják a fejét és a belsőségeit, majd a gerincét és a nagyobb szálkákat. Majd enyhén sós vízben érlelik egy heringes hordóban a szokás szerint. Régebben az új hering számított igazi csemegének, de gyakorlatilag egész évben kapható a piacokon és néhány kisebb utcai halárus bódéban (sőt a szupermarketekben is).
A nyers heringnek egyébként történelmi jelentősége is van. A holland gyerekeknek az iskolában meg is kell tanulni, hogy mikor, ki és hogyan fedezte fel a heringnek ezt fajta tartósítási módját.
Volt már olyan ismerősöm aki, kipróbálta (reggelire!) és annyira ízlett neki, hogy másnap reggelire is olyat kért. De olyan is, aki azt mondta, hogy életében nem evett még ilyen undorító ízű valamit.
Pedig, be kell vallanom, hogy nem rossz ám és a várakozás ellenére egyáltalán nincsen erős halíze. A sós létől átpuhult halhús állaga pedig fenséges. Emellett pedig nagyon egészséges is.
Persze túlzásokba én sem esnék, de úgy háromhetente-havonta egy-egy hering nálam is lecsúszik. Szeles, hűvös tengerparton, sirályvijjogással kísérve és egy hideg sörrel leöblítve megvan a nyers heringevésnek a maga utánozhatatlan hangulata.
