Pasta super veloce 1.

Azaz szupergyors pasta. Az éhenhalás szélén, valami finomra vágyva mindig áldom az olasz konyha néhány összetevős, gyorsan összedobható pastáit.

A mostani majdnem éhenhalás a nyelvórán kezdődött. Kissé elszoktam már a koránkeléstől és nem volt időm reggelizni. A mellettem ülő olasz sráccal kellett az "ismerd meg a szomszédodat" első nyelvórákon népszerű játékot lefolytatnom és közben kiderült, hogy Alberto egy olasz étteremben dolgozik. A szemem előtt körülbelül ebben a pillanatban kezdtek el vékony kis csőtészták hullámozni, és mire vége volt az órának, másra sem vágytam, mint egy nagy tál gőzölgő spagettire. Olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Így lett aznap az ebéd bazsalikomos-paradicsomos spagetti, egy kis kecskesajtforgáccsal megszórva. Oké, nem egy világot rengető gasztronómiai felfedezés, elfogadom. De abban a pillanatban nem is volt erre szükségem. Csak egy villára...:)

Hozzávalók (1 főre):

• egy marék spagetti
• 3 gerezd fokhagyma
• 7 szem koktélparadicsom
• 10-15 levél friss bazsalikom
• olívaolaj
• só, bors
• egy kis kecskesajt
  

A sós vizet feltettem forrni. Közben a fokhagymát kisebb szeletekre, a koktélparadicsomokat pedig negyedekbe vágtam. Egy kis olívaolajon megpirítottam a fokhagymát (Nem kell barnára pirítani, csak éppen, hogy sárga színe legyen. Vigyázat, nagyon könnyen odaég!) Rádobtam a paradicsomot, tekertem rá egy kis borsot, megsóztam és néhányszor kevergetve kb. 5 perc alatt összeforraltam. Erre dobáltam rá az összetépkedett bazsalikomot. Közben a tésztát szépen megfőztem "al dente" azaz nem túl puhára. Majd hozzákeverem a paradicsomos alaphoz és egy perc alatt, kislángon összeforgattam. A paradicsom levétől és az olívaolajtól édes-savanykás szósszal vonódott be a tészta. (Ha ennek ellenére száraznak éreznénk, lehet még rá egy kis extraszűz olívaolajat locsolni.) Tálaláskor kecskesajtot forgácsoltam a tetejére. Buon appetito!

Pebre

Csak így, röviden...akárhány chilei étterembe beültünk, egyben mindegyik hasonlított egymásra: kihoztak egy kosár friss kenyeret és egy kis tálka pebrét (Nagyjából úgy, ahogy a fotón látszik.) Nekem ez az előétel néhány helyen annyira ízlett, hogy amire a főétel megérkezett, már jól belaktam vele. A pebre elkészítése borzasztóan egyszerű, csak paradicsom, hagyma, chilipaprika és jó sok friss koriander kell hozzá. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy néhány szubjektív szót szóljak a korianderről, erről a külsőleg petrezselyemre, ízre pedig semmire sem hasonlító fűszernövényről. Idő kellett, míg megbarátkoztam az ízével, ami az első - meglehetősen hosszúra nyúlt ismerkedési - időszakban (minek szépítsem) egy összenyomott katicabogár nem túl kellemes szagára emlékeztetett... Aztán egyre több ételben találkoztam friss korianderrel. Először meg sem ettem azt, amiben volt. Később gondosan kiválogattam az ételből a nemszeretem zöld kis darabkákat, ami egy tál friss saláta esetében azért be kell látni, hogy elég macerás tud lenni. Emellett egyetlen saláta íly módon történő elfogyasztása elég sok időt vesz igénybe a gondos, de sosem 100%-osan sikeres kiválasztási procedúrának köszönhetően. Jónéhány hónap elteltével aztán bátorságomat összeszedve megettem egy-egy levelet és hirtelen rájöttem, hogy bizonyos éltelekben kifejezetten finom a friss koriander. Most már ott tartok, hogy szinte mindig van a konyhaablakban egy cserép belőle, gyakorlatilag bármikor kész vagyok enni belőle, például egy szárított paradicsomos-friss korianderes szendvics formájában.

Hozzávalók a pebréhez:

• 2 érett paradicsom
• egy kis csokor friss koriander
• egy kis fej hagyma
• olívaolaj
• egy fél zöldcitrom leve
• só
• csípős paprika
  

A paradicsomot és a hagymát nagyon apró kockákra vágtam. Hozzáadtam 4 apróra vágott, apró ecetes chilipaprikát és az aprított koriandert. Jól megsóztam, kissé meglocsoltam olívaolajjal és ráfacsartam a zöldcitrom levét. Néhány óra alatt remekül összeérik az íze. Egyébként sokféleképpen szokták készíteni, nagyon erősen vagy csak éppenhogy csípősen, néha pedig adnak hozzá fokhagymát is. Egy tál saját készítésű pebre friss fehérkenyérrel, egy pohár száraz, testes vörösborral és egy jó beszélgetés számomra az egyik legellenállhatatlanabb esti program...