2010. május 13., csütörtök

Spenótos-brokkolis cápaharcsa

Szegény cápaharcsával kissé méltatlan az élet. Nem elég, hogy húsa ízletes, omlós és szép, fehér színű, a google emellett ráadásul kizárólag receptekkel összefüggésben említi meg. A magyar nyelvű Wikipedia csak az állattani besorolását mutaja. (Eszerint a cápaharcsa (pangasius pangasius) a sugarasúszójú halak osztályába, a harcsaalakúak rendjébe és az óriásharcsafélék családjába tartozik.) Az angol nyelvű Wikipedia sem sokkal informatívabb. Annyi tudható meg róla még, hogy Dél-Ázsia édes és enyhén sós (pl. a folyók torkolata környéki) vizeiben él Pakisztántól Borneóig. Végül egy horgász weboldalon leltem rá néhány kiegészítő adatra, ami alapján kicsit lelkiismeret-furdalásom lett, hogy egy ilyen szimpatikus halból készítettem vacsorát.
Az oldalról szemezgetve: A cápahalrcsa vagy pangasius "erőteljes teste sötét szürkéskék, hasa ezüstös. Apró kidülledő szemével igen rosszul is lát és ijedékeny." (Na emiatt sajnáltam meg valahogy...) "Nappal aktív, mozgékony hal amit nagy mennyiségben tenyésztenek halgazdaságokban és jó sporthalnak is tartják Thaiföldön. Akváriumban is jól tartható. Kifejletten a szabadban elérheti a 130 cm-ert is és a 44 kg-ot. Akváriumi környezetben csak 15-20 centiméteresre nő meg." (Forrás: http://www.horgasz.hu)
Remélem az a tény, hogy spenóttal, brokkolival és mandulával készítettem el javít valamelyest a lelkiállapotomon és talán a cápaharcsa pedigréjén is.


Hozzávalók: (2 személyre)
  • 30 dkg pangasusfilé
  • 10 dkg friss spenót
  • 20 dkg brokkoli
  • kb 10 szem pirított mandula
  • 2 dkg vaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • egy negyed zöldcitrom
  • fűszerek: só, fehérbors, szerecsendió
A halfilét először - a levét is rácsöpögtetve közben - bedörzsöltem a zöldcitrommal. (Így a héjának az ízéből is átvesz egy kicsit), majd besóztam, fehérborsot őröltem rá és kb. 10 percig pihentettem. Ezalatt a brokkolit blansíroztam (néhány percre forrásban lévő vízbe dobtam, majd hideg vízbe téve leöblítettem.) A 10 perc elteltével 1 dkg vajat megolvasztottam a serpenyőben, és nagy lángon egy-egy percet pirítottam a halat. Mikor mindkét oldala kicsit összeugrott, kisebbre vettem a lángot, rászórtam a spenótot és letakartam. Néhány perc múlva rászedtem a brokkolit, kis sót és fehérborsot tettem rá és a maradék 1 dkg vajat rámorzsoltam a tetejére. Majd fedővel letakarva kis lángon körülbelül 15-20 percet pároltam az egészet. Közben a mandulát forrásban lévő vízbe tettem, majd hideg vízzel leöblítve leszedtem a héját és durvára törtem. A (kis jóindulattal mandulaforgácsnak nevezhető) mandula nagyrészét rászórtam a brokkolis-spenótos halra és a lángot elzárva még néhány percig hagytam a fedő alatt párolódni. Tálaláskor óvatosan kiszedtem a serpenyőből és rászórtam a maradék mandulát. Mi krumplival ettük, de a rizs talán még jobban illik hozzá. Az "úszni akar a hal!" magyar bölcsesség nyomán jól esett volna fehérborral, vagy legalább egy fehérboros fröccsel leöblíteni ezt a (krumplitól eltekintve) könnyű vacsorát, de sajnos erre most nem került sor, sebaj, majd legközelebb. Köszönjük cápaharcsa!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése