Ropogós csirkeszárnyak

Igyekszem behozni magam, ugyanis azt terveztem, hogy minden hónapban hat bejegyzést készítek. Ehhez képest holnap június és ez még csak az ötödik bejegyzésem. Nem mintha nem főztem volna májusban ennél sokkal többször, csak valahogy a dokumentációval picikét elmaradtam. Ahogy a képen látható szójaszószos csirkeszárnynak a beszámolójával is. Tudom, hogy a csirkeszárny nem egy különösebben sikkes étel. Ennek ellenére, mikor az ember óvatosan három-három ujja közé csippenti a ropogósra sült, fűszeres illatú, még forró csirkeszárnyakat, és beleharap, akkor néha előfordul, hogy pár percre megszűnik a külvilág...

Gondolkodtam, hogy mi a legideálisabb alkalom a csirkeszárnyhoz.

Az első vízió: Nyári este. Kint ülünk az egész napos forróság után üdítően hűvösre vált kertben. Néhány pohár jó hideg, fehérboros fröccs után, faszénparázson füstízűre és ropogósra sült csirkeszárny, friss baguette-el és sózott, paradicsom-paprika-uborka kockákkal.

A második verzió: Kint hideg van és fúj a szél. Bent égnek a lámpák és valamilyen lelkesítő muzsika szól (talán jazz vagy tangó). Ülök a konyhapulton, kezemben egy fél pohár vörösbor és várom, hogy megsüljenek a szárnyak. (Várok valakit, de nem vendéget. A csirkeszárny szerintem nem igazán vendégváró étel. Csirkeszárnyakat enni kevesedmagunkkal és jól ismert emberekkel lehet, különben nem lehet megfelelő figyelmet szentelni az omlós hús és a fűszeres, ropogósra sült bőr aprólékos lerágásának.)

Lássuk most a receptet (személyenként):

• 3-4 csirkeszárny
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• egy csapott evőkanál szójaszósz
• egy kisnanál méz
• currypor
  
• só, bors

A csirkeszárnyakat lemossuk, szárazra töröljük és besózzuk. A fokhagymát összezúzzuk és elkeverjük az olívaolajjal, a szójaszósszal, a mézzel és tekerünk bele borsot, valamint szórunk bele egy kis curryt. Ezeket egy kis tálkában jól összekeverjük és egy konyhai ecset segítségével bekenjük vele a csirkeszárnyakat. Majd egy kissé kiolajozott tepsibe beletesszük őket. A tepsit alufóliával lefedjük és előmelegített sütőben, közepes lángon kb 15 percet sütjük. Majd leszedjük a fóliát és nagyra vesszük a lángot, ami mellett addig sütjük, amíg szép barnák és ropogósak nem lesznek a csirkeszárnyak. Ha az alufólia levétele után még nem érezzük elég fűszeresnek a szárnyakat vagy maradt a keverékből, akkor újra bekenhetjük és így tehetjük vissza pirulni őket a sütőbe. El kell árulnom, hogy az olajos-fokhagymás keverék a pirítás során le szokott égni, így a tálaláshoz praktikusabb egy külön tálba kiszedni a szárnyakat és a tepsit minél előbb beáztatni.

A szárnyakat még forrón tegyük az asztalra. Nekem a fent említett baguette-el és salátával a ízlik legjobban, de bármilyen salátával, sőt, csak magában, saláta nélkül is ehető. Jó cuffolást:)

Szurinámi mogyorós csirkeleves

Szurinám egy - ottani viszonylatban - pici ország Dél-Amerika északi részén. Aki nem figyelmes térképnézegető, talán észre sem veszi, pedig több szempontból is nagyon érdekes ország.

Először is a legszebb nevű fővárosa van, amit valaha hallottam: Paramaribo. Az egyik utolsó gyarmat volt, 1975-ben vált függetlenné Hollandiától. Lakóinak egyharmada a gyarmati lét megszűnését közvetlenül megelőzően - a jobb élet reményében - Hollandiába költözött. Etnikai, nyelvi, vallási szempontból a világ egyik legsokszínűbb országa. Lakossága körülbelül félmillió fő, akik az őslakos indiánok, a brit gyarmati időszak alatt Afrikából betelepített feketék, a 19. században érkezett hindusztáni, jávai és kínai munkások, valamint holland parasztok leszármazottai és természetesen ezen etnikumok mindenféle keveredései. Legutóbb brazilok (főként bányászok) vándoroltak be nagy számban. Hivatalos nyelve a holland, de emellett még legalább tíz különféle nyelven beszélnek. Ezek közül legérdekesebb a kreol, melyet az Afrika különböző részeiből behurcolt (és egymás nyelvét nem értő) feketék alakítottak ki és amely egyfajta nagyon leegyszerűsített és számos afrikai törzsi szóval tarkított angol nyelv.
A fentiekből fakadóan a szurinámi konyha is rendkívül sokszínű. Én egyelőre csak néhány fajta étellel találkoztam személyesen, viszont többről hallottam már. Így lesz még más szurinámi ételről is poszt, amelyben ígérem, hosszabban fogok értekezni a szurinámi konyháról is.

A mogyorós csirkelevest már láttam, hallottam róla, de még sosem kóstoltam eredetiben. A szomszédom - aki milyen meglepő, szurinámi felmenőkkel rendelkezik - ígérte, hogy készít nekem egyszer ilyen levest. De egyelőre igazán megbocsátható módon,mogyorós csirkeleves-főzés helyett néhány hetes babájával foglalkozik. Én viszont nem bírtam már a kíváncsiságommal és elkészítettem a leves általam elképzelt verzióját. Tudtam, hogy kell bele csirke, kókusztej, főzőbanán és mogyoró. A többit intuíció alapján tettem hozzá.

A csirkehúst és az apróra vágott újhagymát az olívaolajon és a vajon kissé átpároltam, megsóztam és megszórtam firssen őrölt fehérborssal. (Épp csirkemell volt itthon, így abból készítettem a levest, de legközelebb a csirkeszárny felső részéből fogom - ami úgy néz ki, mint egy kis comb, abból szerintem még ízesebb lesz.) A kockára vágott krumplit és a kb. 5 cm-re vágott zöldbabot, valamint a félbevágott és felkarikázott főzőbanánt hozzáadtam, felöntöttem kb. 3-4 dl vízzel (nagyjából ellepte a fazékban lévőket) és hozzáadtam 1,5 csirkehúsleveskockát (szabadkozás a leveskocka miatt: ld. sütőtökleveses poszt). Így főztem kb. 15 percig, míg nagyjából megpuhultak a hozzávalók, majd hozzáadtam a kókusztejet és az apróra aprított mogyorót, valamint néhány kisebb darabot egy szárított chilipaprikából. Kis lángon még 15-20 percig főztem. Tálaláskor megszórtam friss korianderrel és az erre a célra félretett földimogyoróval.

Hozzávalók:
(3-4 adaghoz)

• 20 dkg zöldbab
• 20 dkg csirkehús
• 1,5 főzőbanán (kb. 1/2 kg)
  
• 2 közepes méretű krumpli
  
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál vaj
• 2 szál újhagyma
  
• 3 dl kókusztej
• 3 dl csirkehúslé
• egy marék pirított, natúr mogyoró
• fűszerek: só, fehérbors, chilipaprika
• személyenként kb. 10 szál friss koriander