Pasta super veloce 1.

Azaz szupergyors pasta. Az éhenhalás szélén, valami finomra vágyva mindig áldom az olasz konyha néhány összetevős, gyorsan összedobható pastáit.

A mostani majdnem éhenhalás a nyelvórán kezdődött. Kissé elszoktam már a koránkeléstől és nem volt időm reggelizni. A mellettem ülő olasz sráccal kellett az "ismerd meg a szomszédodat" első nyelvórákon népszerű játékot lefolytatnom és közben kiderült, hogy Alberto egy olasz étteremben dolgozik. A szemem előtt körülbelül ebben a pillanatban kezdtek el vékony kis csőtészták hullámozni, és mire vége volt az órának, másra sem vágytam, mint egy nagy tál gőzölgő spagettire. Olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Így lett aznap az ebéd bazsalikomos-paradicsomos spagetti, egy kis kecskesajtforgáccsal megszórva. Oké, nem egy világot rengető gasztronómiai felfedezés, elfogadom. De abban a pillanatban nem is volt erre szükségem. Csak egy villára...:)

Hozzávalók (1 főre):

• egy marék spagetti
• 3 gerezd fokhagyma
• 7 szem koktélparadicsom
• 10-15 levél friss bazsalikom
• olívaolaj
• só, bors
• egy kis kecskesajt
  

A sós vizet feltettem forrni. Közben a fokhagymát kisebb szeletekre, a koktélparadicsomokat pedig negyedekbe vágtam. Egy kis olívaolajon megpirítottam a fokhagymát (Nem kell barnára pirítani, csak éppen, hogy sárga színe legyen. Vigyázat, nagyon könnyen odaég!) Rádobtam a paradicsomot, tekertem rá egy kis borsot, megsóztam és néhányszor kevergetve kb. 5 perc alatt összeforraltam. Erre dobáltam rá az összetépkedett bazsalikomot. Közben a tésztát szépen megfőztem "al dente" azaz nem túl puhára. Majd hozzákeverem a paradicsomos alaphoz és egy perc alatt, kislángon összeforgattam. A paradicsom levétől és az olívaolajtól édes-savanykás szósszal vonódott be a tészta. (Ha ennek ellenére száraznak éreznénk, lehet még rá egy kis extraszűz olívaolajat locsolni.) Tálaláskor kecskesajtot forgácsoltam a tetejére. Buon appetito!

Éjféli banánhab

Már egy ideje az ágyban olvasgattam és arra gondoltam, hogy nagyon jó lenne valami édeset enni még ma. Halogattam-halogattam, egyszercsak éjfél előtt néhány perccel úgy éreztem: nem bírom tovább valami krémes, tejszínes-gyümölcsös nyalánkság nélkül. Már délután, a boltban harcolt egymással egészségtudatos és hedontista énem. Az egyik tejszínt szeretett volna, a másik natúr joghurtért kiáltott. Vissza is vittem először a tejszínt és tettem helyette egy doboz joghurtot a kosaramba. De a tejszín gondolata befészkelte magát az ízelelőbimbóim tudatalattijába, így még egy utolsó kört téve a boltan, végül a tejszín is hazajött velem. Az itteni tejszín egyébként nagyon finom. Tudom, hülyén hangzik, de mintha lenne benne valami alig érzékelhető (vagy ahogy a belga söröző sörlapja fogalmaz "egy felhangnyi" vagy talán csak elképzelt) tehéníz... Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak túl sok esőben legelésző tehenet láttam szombaton a vonat ablakából a fiss zöld mezőkön....

Visszatérve a banánhabra, tehát éjfél előtt néhány perccel villámgyorsan munkához láttam. Összeturmixoltam a natúr joghurtot és az érett banánt. Felvertem a tejszínhabot és néhány levél apróra tépkedett bazsalikomot kevertem bele. Üvegpohárkákba kanalaztam a banánkrémet, ráhalmoztam a bazsalikomos tejszínhabot és a tetejét egy levél bazsalikommal valamint egy-egy csipet sötétbarna nádcukorral díszítettem fel. Kicsit aggódtam, hogy a bazsalikom talán nem jó ötlet, hiszen banánnal kombinálva azért elég meredeken hangzik. De végül nagyon jól összeillettek az ízek. A legjobban az lepett meg egyébként, hogy bár a díszítésen kívül semmilyen cukrot vagy édesítőszert nem adtam a desszerthez - még a tehénfelhangú tejszínhab is natúr volt - mégis pontosan annyira volt édes, amennyire kellett.

Hozzávalók 2 személyre:

• 2 érett banán
• kb 1/5-2 dl magasabb zsírtartalmú joghurt
• kb 1 dl tejszín
• néhány levélke bazsalikom

Legközelebb eperrel vagy fekete szederrel szeretném kipróbálni ezt a receptet. Különösen a szeder-bazsalikom kombinációja izgat, de a szederszezonra még kicsit várnom kell...az epreset viszont hamarosan megcsinálom és megírom, hogy hogy sikerült.