Hogyhogy nem jöttem rá eddig, hogy micsoda inspirációt jelent a focivilágbajnokság a főzés szempontjából! Csak ma, miközben már megvásároltam a piacon a 300 gramm (véletlenül sem 30 dkg) garnélarákot. Leveskészítés közben jutott eszembe, hogy milyen érdekes véletlen, hogy épp mexikói ételt csinálok, miközben a tegnapi meccset Mexikó nyerte. Aztán gondoltam, legalább kicsit megünneplem a mexikói győzelmet (mondjuk maga a meccs számomra elég unalmas volt, végig nem tudtam eldönteni, hogy kinek szurkoljak. Egyedül a jóképű francia edző miatt érte meg bámulni a képernyőt.) Tehát sopa de camarones a mexikói győzelem örömére. Ezután pedig rájöttem, hogy még nagyon sok meccs van hátra! Micsoda ötlet, minden nap az előző napi győztes csapat országának egy ételét megfőzni! (Na jó, egyelőre csak egyét, hiszen az elődöntők napi három meccsével számolva azt jelentené, hogy kb. az egész napot a konyhában töltheteném.) Ilyen megközelítésből kell átgondolnom, hogy melyik csapatnak szurkolok, mint VB bajnok. Hiszen a kieséses meccsek után jönnek még a nyolcaddöntők, a negyeddöntők, az elődöntők, a bronzdöntő és a döntő - és be kell vallanom, nem nagyon szeretnék ötször angol vacsorát főzni...mondjuk öt holland ételt főzni sem kis kihívás, legalábbis a változatos étkezés szempontjából biztosan nem az. Mexikó ilyen szempontból igazán szimpatikus lenne.
Következzen tehát az első focista-szellemű étel, a sopa de camarones azaz garnélarák-leves, amivel egy kedves mexikói ismerősünk, Carlos jóvoltából ismerkedtem meg. Teljesen innovatív volt számomra a hozzávalók és az ízek íly módon való keverése, egyszerűen üdítő újdonságként hatott rám a sopa de camarones. A recept nem teljesen autentikus, hiszen eredetileg egy különleges mexikói hozzávaló, a chipotle (szárított és füstölt jalapeño paprika). Ehelyett a nem kevésbé autentikus merként tettem bele a chilei mapuche indiánok hagyományos fűszere. A chipotlehoz hasonló, de ez másfajta paprika, amit megszárítanak, füstölnek, majd más fűszerekkel együtt porrá törik. Elég csípős, de nagyon finom ízt ad az ételnek. (Jónéhány embernek hoztunk Chiléből ebből a finom fűszerből, úgyhogy hajrá-hajrá Mexikó, hajrá sopa de camarones!)
Hozzávalók (3 személyre):
- 300 gramm friss garnélarák (hámozatlanul)
- 1 vékony póréhagyma
- 2 ek. olívaolaj
- 1 közepes cukkíni
- 2 kisebb sárgarépa
- 3 közepes szem krumpli
- 25 dkg zöldbab
- 1 kis paradicsomsűrítmény-konzerv
- 1 lime
- egy kis csokor friss koriander
- 1 evőkanál halszósz (kihagyható)
- só, szemes feketebors
- 1 kávéskanál merkén
Az olívaolajon megfuttatjuk a karikára vágott póréhagymát, sárgarépát, félkörre vágott cukkínit és a zöldbabot. Megsózzuk, szemes borsot szórunk bele és felengedjük kicsit több, mint másfélszeres mennyiségű vízzel. Feltesszük főni. Közben beletesszük a halszószt és a kockára vágott krumplit. Mikor a zöldségek megpuhultak, a paradicsompürébe belekeverünk egy teáskanál merként. Összekeverjük és beletesszük a garnélákokat. 10-15 percet főzzük még ezt követően. Tálaláskor meglocsoljuk bőven zöldcitrom levével és megszórjuk friss, vágott korianderrel.
Ui: közben eszembe jutott, hogy az első kindertojás, amit életemben kaptam, az 1986-os mexikói VB kabaláját, a zöld chilifejű, nagykalapos emberkét rejtette...még egy ok tehát hogy azt mondjam: viva Mexico:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése