Igen, igen, igen! Végre folytatódik a lassan egy éve hirtelen és mostohán abbahagyott kísérletsorozat..méghozzá mivel mással, mint egy koranyári, gyerekkori szünidőt idéző ízzel, sok gyerek és felnőtt gasztro-rémálmával, a tökfőzelékkel:-)Hol is kezdjem? Elmentem a piacra és megrészegültem a sok nyári zöldségtől, gyümölcstől, kapor, cseresznye és őszibarack-illattól és a friss főzötököktől. Megvettem a legszimpatikusabb zöldégestől a legszimpatikusabb tököt. Majd, mivel a retro tökfőzelékhez valódi, hamisíthatatlan fasírt is jár, a hentessel való kis flörtöléssel kísérve vettem még 30 dkg darálthúst. (Igen, Budapesten is jó a piac! Meg a nyár!)
Hazajöttem és megfőztem a tökfőzeléket, amit kiszedtem a képen látható barna tányérba. (Made in Hungary, valamikot a 70-80-as években.) Szerencsére a lakásban, ahol lakom bőven akad még ilyen cucc... Közben eszembe jutott a kollégám, E, akivel egyik nap együtt ebédeltünk és aki Kelet-Németországban nőtt fel. Evés közben egyszer csak a felismerés örömével kiáltott fel: "Ez az, végre tudom, miért volt ilyen ismerős érzés ezzel a kanállal enni, hát ez made in DDR". Az ismerős kanál, a (nem túl szép) barna tányér meg a gyerekkori ízek-illatok visszalopózása együtt érték el azt a hatást, hogy most, ennyi idő után ismét posztoljak.
Gyerekkoromban egyébként sokáig nem szerettem a tökfőzeléket. Emlékszem, hogy a nagymamám, akiről sajnos nincs túl sok emlékem, megpróbált nekem kapor nélküli tökfőzeléket csinálni (Eleinte nem volt ugyanis világos, hogy a tököt, a kaprot, esetleg ezek kombinációját nem szeretem). De ez sem jött be. Egyszer aztán a szomszédban tökfőzelék volt ebédre, de nem az a fajta fehér-tejfölös, ami nálunk borított ki, ha az volt az ebéd, hanem narancssárga-paprikás. Úgy látszik, ez volt a választóvonal, mert azóta szépen megeszem a tökfőzeléket (haha, kb. évente egyszer) de most már csak a fehéret.
Oké, tehát a hosszú bevezetés után elmondom, hogy tökfőzelékem ugyan nem lett egy világszám, de friss volt, könnyű volt, szóval tulajdonképpen rendben volt. Így készült:Lereszeltem egy kisebb tököt, besóztam, adtam hozzá egy pohár vizet és fedő alatt puhára pároltam. Majd tettem bele egy kanálka cukrot, egy kanálka ecetet és az apróra vágott friss kaprot, egy kisebb csokorral. Ezt követően 3 evőkanál (teljes kiörlésű lisztet) összekevertem kb 1/3 doboz tejföllel, besűrítettem vele a főzeléket és még főztem pár percig. A fasirthoz 30 dkg darálthúst (a retrofeeling kedvéért sertést) összekevertem 1 tojással, egy száraz kiflit vízbe áztatva és kicsavarva szintén hozzátettem, majd egy fej főzőhagymát apróra vágva, egy gerezd fokhagymát, sót, egy kis borsot és jól összekevertem az egészet. Kb. fél óra állás után kis pogácsákat készítettem belőle (összesen 10 darabot), megforgattam mindkét oldalukat zsemlemorzsában és forró olajban kisütöttem őket. Tálaláskor természetesen nem tettem a fasírtot a főzelékre, mert szerintem azt nem szabad. Ha ehhez még jött volna a múltheti bodzaszörp, azt mondanám, hogy tényleg, egészen, teljesen visszamentem azokba az időkbe, amikor az iskola nélküli 2 és fél hónapos nyáriszünet még örökkévalóságnak tűnt és csak az adott pillanat létezett, meg a kert, a homokozó és a napsütés...
Igen, igen, igen! Végre folytatódik a lassan egy éve hirtelen és mostohán abbahagyott kísérletsorozat..méghozzá mivel mással, mint egy koranyári, gyerekkori szünidőt idéző ízzel, sok gyerek és felnőtt gasztro-rémálmával, a tökfőzelékkel:-)
Oké, tehát a hosszú bevezetés után elmondom, hogy tökfőzelékem ugyan nem lett egy világszám, de friss volt, könnyű volt, szóval tulajdonképpen rendben volt. Így készült:Lereszeltem egy kisebb tököt, besóztam, adtam hozzá egy pohár vizet és fedő alatt puhára pároltam. Majd tettem bele egy kanálka cukrot, egy kanálka ecetet és az apróra vágott friss kaprot, egy kisebb csokorral. Ezt követően 3 evőkanál (teljes kiörlésű lisztet) összekevertem kb 1/3 doboz tejföllel, besűrítettem vele a főzeléket és még főztem pár percig. A fasirthoz 30 dkg darálthúst (a retrofeeling kedvéért sertést) összekevertem 1 tojással, egy száraz kiflit vízbe áztatva és kicsavarva szintén hozzátettem, majd egy fej főzőhagymát apróra vágva, egy gerezd fokhagymát, sót, egy kis borsot és jól összekevertem az egészet. Kb. fél óra állás után kis pogácsákat készítettem belőle (összesen 10 darabot), megforgattam mindkét oldalukat zsemlemorzsában és forró olajban kisütöttem őket. Tálaláskor természetesen nem tettem a fasírtot a főzelékre, mert szerintem azt nem szabad. Ha ehhez még jött volna a múltheti bodzaszörp, azt mondanám, hogy tényleg, egészen, teljesen visszamentem azokba az időkbe, amikor az iskola nélküli 2 és fél hónapos nyáriszünet még örökkévalóságnak tűnt és csak az adott pillanat létezett, meg a kert, a homokozó és a napsütés... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése