2010. április 9., péntek

Lazacos-citromkakukkfüves soufflészerűség

A címből valószínűleg a lazac az egyetlen általánosságban ismert szó az étel nevében. A citromkakukkfű létezéséről - bevallom - én sem tudtam egészen tegnapelőttig. A tegnapelőtti napfényes délelőtt viszont elsétáltunk a szomszédokkal a közeli kertészeti árudába, ahol végigszagolgattam és fogdostam többszáz növényt. Így akadt a kezembe a citromkakukkfű, amit megszagoltam és valami olyan ismerős, de mégis ismeretlen illata volt, hogy muszáj volt megvennem. Mediterrán növény révén, elhelyeztem a kert legnaposabb részén és naponta többször rámosolyogtam. Tegnap este pedig eljött az ő ideje. (A képen látható a citromkakukkfű, amint épp egy 'Restaurant Cote d'Azur' feliratú kék színű széken üldögél. Remélem a szék kicsit kárpótolja a kevesebb napsütésért...)
Az étel valóban nagyon kísérleti jellegű volt, még lehetne tökéletesíteni, de annyira finom lett a végeredmény, hogy szerettem volna megírni, amíg még friss az élmény.
A krumplikat héjukkal együtt megfőztem, majd megpucoltam. A sütőtököt egy halhúsleves kockával szintén megfőztem és a krumplival együtt összetörtem. Hozzáadtam a vajat, a lisztet, a sót, a borsot és a citromkakukkfüvet, az apróra darabolt füstölt lazacot és egy felvert tojást (utólag úgy látom praktikusabb lett volna a fehérjét külön felverni). Kivajazott sütőformába tettem és körülbelül 40 perc alatt, kis lángon megsütöttem. A közepe kissé ragacsos maradt sajnos, így visszatettem a még langyos sütőbe, ahol nagyszerűen átsült a belseje is. Tehát szerintem kis lángon, legalább 50-60 percig kell sütni az optimális végeredmény érdekében. Nagyon izgultam egyébként, hogy finom lesz-e, de komolyan, minden várakozást felülmúlóan finom volt.

Hozzávalók:
  • 6 kis szem krumpli
  • 20 dkg sütőtök
  • 20 dkg füstölt lazac
  • 5 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 3 evőkanál liszt
  • só, fehérbors
  • citromkakukkfű

2010. április 7., szerda

Egyszemélyes vacsora Pedro Almodovarral


Nem tudom ki hogy van vele, de vannak olyan esték, amikor semmi másra nem vágyom, mint egy jó filmre és közben egy finom kis tévé előtt elfogyasztható vacsorára. Már egy ideje szerettem volna megnézni Pedro Almodovar Tacones Lejanos (Tűsarok) című filmjét. Volt itthon finom chilei vörösbor - ez volt a vacsora biztos része - és mazsolás-magos buci. Egy fél csirkemellnek körülbelül az egyharmadát vékony csíkokra vágtam, besóztam és olívaolajon, jó sok curry hozzáadásával megpirítottam. Majd elkészítettem a salátát a következő zöldségekből:
  • egy marék szójacsíra
  • egy kb 5 cm-es uborka
  • egy kis reszelt répa
  • egy marék rukkola saláta
  • egy fél paradicsom
A zöldségeket megsóztam és olívaolajat, valamint zöldcitrom levét locsoltam rá. A currys csirkemellet beletettem a hosszában félbevágott (és sütőben megpirított) magos-mazsolás buciba a saláta egy részével együtt, a másik felét pedig csak úgy odatettem a tányérra. Kitöltöttem a vörösbort, ölemben a tányérral kényelmesen elhelyezkedtem a tévé előtt és elégedetten csemegéztem miközben Pedro Almodovar nőalakjai közötti érzelmi szálak szépen lassan elkezdtek kibontakozni...

2010. április 5., hétfő

Húsvéti asztal - recept nélkül

A mai egy igazán rövid poszt lesz. Mondjuk úgy inkább egy kis húsvéti ízelítő. Nem lesz benne recept, csak egy fotó a húsvét vasárnapi reggelinkről. Ez volt az első húsvéti alkalom, hogy a füstölt sonka hiányzott az asztalról, itt Hollandiában úgy tűnik nem örvend akkora népszerűségnek húsvét táján ez az étel. Viszont volt helyette sok-sok tavaszi zöldség, füstölt lazac, torma és fürjtojás. Ezen kívül elkészítettem a tipikus bab-lencse húsvéti salátát is, amit viszont sajnos elfelejtettem lefényképezni. Egy szép tálon elrendeztem a hozzávalókat, különös tekintettel a fürjtojásokra, amit főkóstolóm még életében nem kóstolt és nagy reményekkel nézett a "kwarteleitjes" elébe. Kóstolás után kissé csalódottan megállapította, hogy az íze ugyanolyan, mint egy rendes tojásé:)

Emellett készítettem még diós-mákos és kókuszos kifliket, bejglirecept alapján. De ennek a receptnek a leírására majd inkább egy külön posztot szentelek. A fotója viszont olyan húsvéti hangulatú lett, hogy ezzel szeretnék mindenkinek boldog ünnepeket kívánni!

Orsi a konyhából