A böjti szelek úgy gondolták Amsztedamban, hogy még egyszer jól kitombolják magukat húsvét előtt. Jégeső esett, egyet villámlott és dörgött is, de nem törődtem vele. Én ugyanis bent, a konyhában életem első empanada-sütésére koncentráltam.
Az empanada tulajdonképpen egy töltött tésztabatyu, amit a spanyol és portugál nyelvterületeken - Európában és Dél-Amerikában is - előszeretettel fogyasztanak. Formája, mérete, tölteléke országonként, sőt régiónként is különböző lehet. Sülhet sütőben és forró olajban. Lehetnek picik, nagyok, görbék, egyenesek, elegánsan keskenyek vagy jól megtöltöttek, sajtosak, zöldségesek, halasak-kagylósak, húsosak, paradicsomosak, a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek. Az empanada létezésével - természetesen - Chilében szembesültem először és sok különböző helyen, köztük óceánparti rozoga büfében, halpiac melletti étteremben, cueca mulatóban, biobárban is kóstoltam. A hagyományos chilei verzió darált marhahússal, egy szelet tojással, mazsolával és egy szem fekete olívabogyóval készül, sok kakukkfűvel. Ennek egy verzióját készítettem el vasárnap este. Időigényes, 2 órát dolgoztam mire a 20 empanada elkészült, de megérte a fáradtságot mert remek érzés beleharapni a frissen sült, saját készítésű empanadába!
A tészta receptjét egy chilei füzetkéből néztem ki, de természetesen kicsit átalakítottam.
A lisztet összekeverjük a sóval és a pirospaprikával (ez utóbbitól a tészta szép színt kap), egy kis kráter készítünk a közepébe és óvatosan beleöntjük az olvasztott vajat, a vizet és az olajat. Először tálban, majd gyúródeszkán gyúrva lágy tésztát készítünk belőle. Kicsit pihentetjük (ezalatt elkészítjük a tölteléket).
Én hármoféle töltelékkel készítettem, darált bárányhúsos-zöldbabos, zöldséges-sajtos és paradicsomos-padlizsános verzióban. A
bárányhúsoshoz egy fej hagymát olajon kissé megpirítunk, hozzáadjuk a kb 10 dkg bárányhúst, sót, borsot, kakukkfüvet és így pirítjuk át a húst,. Ezután jöhet a reszelt répa, néhány szem mazsola és egy marék éppen megpárolt zöldbab. Addig főzzük együtt, míg a répa nagyjából megpuhul.
A zöldségeshez egy fej hagymát és három szem gombát megpirítottam, hozzáadtam párolt brokkolit és párolt répát, mazsolát, sót és kicsit összepároltam. A padlizsános-paradicsomoshoz: Egy fej hagymán egy kisméretű padlizsánt megpároltam, hozzáadtam egy paradicsomot, sót, borsot és oregánót és készre pároltam. Mindkét zöldséges verzióba az empanada megtöltésekor beleteszünk egy szelet sajtot (reszeltet is lehet) ízlés szerinti mennyiségben.
A tésztát 2 mm-es vastagságúra nyújtjuk és egy kb 12 cm átmérőjű bármivel (én tányérral csináltam) kis korongokat vágunk a tésztából. Tojással megkenjük a kör felét a szélén (ahol a két réteg illeszkedni fog) majd a közepére helyezzük a tölteléket és egy szem fekete olívabogyót. (Kísérletezni kell, hogy mennyi töltelék fér bele.) Egy ügyes mozdulattal összehajtjuk az empanadát és a széleit összenyomkodjuk. Visszahajthatjuk és kis félholdakat nyomkodhatunk bele, vagy egy villával a képen látható módon is összedolgozhatjuk. (Szerintem célszerű az egyik tölteléket így, a másikat úgy összeilleszteni, így beleharapás előtt is lehet tudni, hogy milyen tölteléket rejt az empanada és vegetáriánus barátainkat sem érheti meglepetés....)
Sütőpapírral borított tepsibe tesszük őket, a tetejüket megkenjük tojással és előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb. 20 percig sütjük. Ellenőrizzük azért a sütőt rendszeresen, nehogy odaégjen. Akkor kész, ha szép, világosbarna színe van és a tésztája látszik, hogy kicsit ropogós.
A mai egy igazán rövid poszt lesz. Mondjuk úgy inkább egy kis húsvéti ízelítő. Nem lesz benne recept, csak egy fotó a húsvét vasárnapi reggelinkről. Ez volt az első húsvéti alkalom, hogy a füstölt sonka hiányzott az asztalról, itt Hollandiában úgy tűnik nem örvend akkora népszerűségnek húsvét táján ez az étel. Viszont volt helyette sok-sok tavaszi zöldség, füstölt lazac, torma és fürjtojás. Ezen kívül elkészítettem a tipikus bab-lencse húsvéti salátát is, amit viszont sajnos elfelejtettem lefényképezni. Egy szép tálon elrendeztem a hozzávalókat, különös tekintettel a fürjtojásokra, amit főkóstolóm még életében nem kóstolt és nagy reményekkel nézett a "kwarteleitjes" elébe. Kóstolás után kissé csalódottan megállapította, hogy az íze ugyanolyan, mint egy rendes tojásé:)
Emellett készítettem még diós-mákos és kókuszos kifliket, bejglirecept alapján. De ennek a receptnek a leírására majd inkább egy külön posztot szentelek. A fotója viszont olyan húsvéti hangulatú lett, hogy ezzel szeretnék mindenkinek boldog ünnepeket kívánni!
