Egy korábbi posztban már emlegettem a Pretoriustraat zöldségeseinél csábító halmokba pakolt padlizsánokat. Általában nem is tudok nekik ellenállni, főként, hogy a padlizsán az egyik kedvenc zöldségem. Egyébként a padlizsánon kívül tojásgyümölcsnek vagy törökparadicsomnak is nevezik, Erdélyben pedig - a román nyelvből átvéve - vinettának. Persze nagyon romantikusan hangzik francia neve, az 'aubergine', így nem csoda ha az angol 'eggplant' elnevezés helyett sokszor inkább ezt használják. Mint megtudtam, törökül is padlizsán a neve. A padlizsán, bármilyen meglepő eredetileg nem arab területekről származik, hanem Kelet-Indiából.
Sokszor láttam már tökféléket és cukkínit nőni és bár tudom, hogy a padlizsán nem tökféle mégis valahogy azt gondoltam, hogy hasonlóan termesztik. Viszont a padlizsán - ami a csucsorfélék családjába tartozik és a burgonya rokona - egész más módon nő. Egy ismerősöm kertjében az első meglepetést követően le is fényképeztem. Íme, így nő a padlizsán. (Fenti kép)
Most pedig lássuk a sajtos sült padlizsánt, ezt az igazából nyári ételt, amit a végre megérkezett tavaszi napsütésben úgy éreztem, hogy itt az ideje elkészíteni. A padlizsánt körülbelül egy centiméter vastag szeletekre vágjuk és besózzuk mindkét oldalát. Olívaolajjal kikent tepsibe fektetjük és megszórjuk ízlés szerint fűszerekkel, általában borssal, rozmaringgal, bazsalikommal, oregánóval, kakukkfűvel. (De ha nincs kedvem külön-külön fűszerezgetni vagy sietek, akkor egy grill zöldség-mix fűszerkeveréket teszek rá, aminek az íze szerintem nagyon el van találva...) Egy-egy szelet sajtot teszek minden padlizsán tetejére vagy ahogy a képen is látható, juhsajtot morzsolok rá. Díszítésként egy vékony darabka paradicsomot teszek még rá és beteszem az előmelegített sütőbe, ahol körülbelül 10 percig alufólia alatt sütöm, közepes lángon, így a padlizsánok szépen megpárolódnak. Majd leveszem a fóliát és körülbelül 7-10 perc alatt ropogósra sütöm. Salátával, rizzsel, sütőben sült krumplival, vagy csak önmagában is nagyon finom és könnyű étel. (A képen spenótos rizzsel látható.) Hajlamos vagyok egy egész tepsivel megenni belőle.
Hozzávalók:
(két személyre)
A bal oldalon a sima sajtos, a jobb oldalon a juhsajtos sült padlizsán látható.
Most pedig lássuk a sajtos sült padlizsánt, ezt az igazából nyári ételt, amit a végre megérkezett tavaszi napsütésben úgy éreztem, hogy itt az ideje elkészíteni. A padlizsánt körülbelül egy centiméter vastag szeletekre vágjuk és besózzuk mindkét oldalát. Olívaolajjal kikent tepsibe fektetjük és megszórjuk ízlés szerint fűszerekkel, általában borssal, rozmaringgal, bazsalikommal, oregánóval, kakukkfűvel. (De ha nincs kedvem külön-külön fűszerezgetni vagy sietek, akkor egy grill zöldség-mix fűszerkeveréket teszek rá, aminek az íze szerintem nagyon el van találva...) Egy-egy szelet sajtot teszek minden padlizsán tetejére vagy ahogy a képen is látható, juhsajtot morzsolok rá. Díszítésként egy vékony darabka paradicsomot teszek még rá és beteszem az előmelegített sütőbe, ahol körülbelül 10 percig alufólia alatt sütöm, közepes lángon, így a padlizsánok szépen megpárolódnak. Majd leveszem a fóliát és körülbelül 7-10 perc alatt ropogósra sütöm. Salátával, rizzsel, sütőben sült krumplival, vagy csak önmagában is nagyon finom és könnyű étel. (A képen spenótos rizzsel látható.) Hajlamos vagyok egy egész tepsivel megenni belőle.
Hozzávalók:
(két személyre)
- két kisebb padlizsán
- sajt vagy juhsajt
- olívaolaj
- paradicsom
- fűszerek (só, bors, rozmaring, kakukkfű, oregánó, bazsalikom - ízlés szerint vagy készen vásárolt grill zöldség-mix)
A bal oldalon a sima sajtos, a jobb oldalon a juhsajtos sült padlizsán látható.
No, ezt gyorsan meg is csináltam tegnap vacsorára. Finom és addiktív! :-)
VálaszTörlésjaj de örülök:-)))
VálaszTörlésmint "rendszeres nyelvész" azt is hozzá tudom adni hogy a padlizsán törökül "patlican" és valószínûnek tartom hogy a törökök a növényt a szóval együtt bevezették magyarországon. hollandul az "aubergine" szót használják, ami arra mutat hogy valószínüleg francia közvetítés által megismertük a finomságot, csakúgy-mint a "courgette", amit a magyarok ezek szerint az olaszoktól vették át: cukkini (chilében "zapallo italiano" - olasz tök). mosolyogva említem az adriano olasz barátunkat, aki egy magyar zöldségesnél kétségbeesetten próbálkozott vásárolni "kukkini"-t. azért egy kis nyelvészeti háttér nem árt a multikulturális zöldségtranzakciók területén. végül ugyanúgy ejtik ki a szót magyarul is és olaszul is. mint a híres francia nyelvész De Saussure (Szósz-űr) állitotta: az hogy milyen betûvel írunk le egy hangot, az végül is "tök" mindegy...
VálaszTörlésIlyet én is szoktam csinálni! :-) Néha hagymát is teszek alá. Úgyhogy nekem ebben a bejegyzésben nagyobb meglepetést nyújtott a spenótos rizs. Feltétlen ki kell próbálnom!
VálaszTörlésÉs amúgy igen, egy tepsi simán befér a pocakba...
"Szósz Úrnak" köszönjük a nyelvészeti és konyhatörténeti kiegészítéseket:) őszintén szólva nem lep meg, hogy a holland konyha vett át dolgokat és kifejezéseket a franciából és nem fordítva. de erről majd egy másik posztban...
VálaszTörlés