¡EMPANADAS!

A böjti szelek úgy gondolták Amsztedamban, hogy még egyszer jól kitombolják magukat húsvét előtt. Jégeső esett, egyet villámlott és dörgött is, de nem törődtem vele. Én ugyanis bent, a konyhában életem első empanada-sütésére koncentráltam.

Az empanada tulajdonképpen egy töltött tésztabatyu, amit a spanyol és portugál nyelvterületeken - Európában és Dél-Amerikában is - előszeretettel fogyasztanak. Formája, mérete, tölteléke országonként, sőt régiónként is különböző lehet. Sülhet sütőben és forró olajban. Lehetnek picik, nagyok, görbék, egyenesek, elegánsan keskenyek vagy jól megtöltöttek, sajtosak, zöldségesek, halasak-kagylósak, húsosak, paradicsomosak, a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek. Az empanada létezésével - természetesen - Chilében szembesültem először és sok különböző helyen, köztük óceánparti rozoga büfében, halpiac melletti étteremben, cueca mulatóban, biobárban is kóstoltam. A hagyományos chilei verzió darált marhahússal, egy szelet tojással, mazsolával és egy szem fekete olívabogyóval készül, sok kakukkfűvel. Ennek egy verzióját készítettem el vasárnap este. Időigényes, 2 órát dolgoztam mire a 20 empanada elkészült, de megérte a fáradtságot mert remek érzés beleharapni a frissen sült, saját készítésű empanadába!

A tészta receptjét egy chilei füzetkéből néztem ki, de természetesen kicsit átalakítottam.
A lisztet összekeverjük a sóval és a pirospaprikával (ez utóbbitól a tészta szép színt kap), egy kis kráter készítünk a közepébe és óvatosan beleöntjük az olvasztott vajat, a vizet és az olajat. Először tálban, majd gyúródeszkán gyúrva lágy tésztát készítünk belőle. Kicsit pihentetjük (ezalatt elkészítjük a tölteléket).

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg fehérliszt
3,5 dl langyos víz
1 púpozott kávéskanál só
1 kávéskanál pirospaprika
10 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál olívaolaj

Én hármoféle töltelékkel készítettem, darált bárányhúsos-zöldbabos, zöldséges-sajtos és paradicsomos-padlizsános verzióban. A bárányhúsoshoz egy fej hagymát olajon kissé megpirítunk, hozzáadjuk a kb 10 dkg bárányhúst, sót, borsot, kakukkfüvet és így pirítjuk át a húst,. Ezután jöhet a reszelt répa, néhány szem mazsola és egy marék éppen megpárolt zöldbab. Addig főzzük együtt, míg a répa nagyjából megpuhul.

A zöldségeshez egy fej hagymát és három szem gombát megpirítottam, hozzáadtam párolt brokkolit és párolt répát, mazsolát, sót és kicsit összepároltam. A padlizsános-paradicsomoshoz: Egy fej hagymán egy kisméretű padlizsánt megpároltam, hozzáadtam egy paradicsomot, sót, borsot és oregánót és készre pároltam. Mindkét zöldséges verzióba az empanada megtöltésekor beleteszünk egy szelet sajtot (reszeltet is lehet) ízlés szerinti mennyiségben.

A tésztát 2 mm-es vastagságúra nyújtjuk és egy kb 12 cm átmérőjű bármivel (én tányérral csináltam) kis korongokat vágunk a tésztából. Tojással megkenjük a kör felét a szélén (ahol a két réteg illeszkedni fog) majd a közepére helyezzük a tölteléket és egy szem fekete olívabogyót. (Kísérletezni kell, hogy mennyi töltelék fér bele.) Egy ügyes mozdulattal összehajtjuk az empanadát és a széleit összenyomkodjuk. Visszahajthatjuk és kis félholdakat nyomkodhatunk bele, vagy egy villával a képen látható módon is összedolgozhatjuk. (Szerintem célszerű az egyik tölteléket így, a másikat úgy összeilleszteni, így beleharapás előtt is lehet tudni, hogy milyen tölteléket rejt az empanada és vegetáriánus barátainkat sem érheti meglepetés....)

Sütőpapírral borított tepsibe tesszük őket, a tetejüket megkenjük tojással és előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb. 20 percig sütjük. Ellenőrizzük azért a sütőt rendszeresen, nehogy odaégjen. Akkor kész, ha szép, világosbarna színe van és a tésztája látszik, hogy kicsit ropogós.

(Juh)sajtos sült padlizsán

Egy korábbi posztban már emlegettem a Pretoriustraat zöldségeseinél csábító halmokba pakolt padlizsánokat. Általában nem is tudok nekik ellenállni, főként, hogy a padlizsán az egyik kedvenc zöldségem. Egyébként a padlizsánon kívül tojásgyümölcsnek vagy törökparadicsomnak is nevezik, Erdélyben pedig - a román nyelvből átvéve - vinettának. Persze nagyon romantikusan hangzik francia neve, az 'aubergine', így nem csoda ha az angol 'eggplant' elnevezés helyett sokszor inkább ezt használják. Mint megtudtam, törökül is padlizsán a neve. A padlizsán, bármilyen meglepő eredetileg nem arab területekről származik, hanem Kelet-Indiából.

Sokszor láttam már tökféléket és cukkínit nőni és bár tudom, hogy a padlizsán nem tökféle mégis valahogy azt gondoltam, hogy hasonlóan termesztik. Viszont a padlizsán - ami a csucsorfélék családjába tartozik és a burgonya rokona - egész más módon nő. Egy ismerősöm kertjében az első meglepetést követően le is fényképeztem. Íme, így nő a padlizsán. (Fenti kép)


Most pedig lássuk a sajtos sült padlizsánt, ezt az igazából nyári ételt, amit a végre megérkezett tavaszi napsütésben úgy éreztem, hogy itt az ideje elkészíteni. A padlizsánt körülbelül egy centiméter vastag szeletekre vágjuk és besózzuk mindkét oldalát. Olívaolajjal kikent tepsibe fektetjük és megszórjuk ízlés szerint fűszerekkel, általában borssal, rozmaringgal, bazsalikommal, oregánóval, kakukkfűvel. (De ha nincs kedvem külön-külön fűszerezgetni vagy sietek, akkor egy grill zöldség-mix fűszerkeveréket teszek rá, aminek az íze szerintem nagyon el van találva...) Egy-egy szelet sajtot teszek minden padlizsán tetejére vagy ahogy a képen is látható, juhsajtot morzsolok rá. Díszítésként egy vékony darabka paradicsomot teszek még rá és beteszem az előmelegített sütőbe, ahol körülbelül 10 percig alufólia alatt sütöm, közepes lángon, így a padlizsánok szépen megpárolódnak. Majd leveszem a fóliát és körülbelül 7-10 perc alatt ropogósra sütöm. Salátával, rizzsel, sütőben sült krumplival, vagy csak önmagában is nagyon finom és könnyű étel. (A képen spenótos rizzsel látható.) Hajlamos vagyok egy egész tepsivel megenni belőle.

Hozzávalók:
(két személyre)

• két kisebb padlizsán
• sajt vagy juhsajt
• olívaolaj
• paradicsom
• fűszerek (só, bors, rozmaring, kakukkfű, oregánó, bazsalikom - ízlés szerint vagy készen vásárolt grill zöldség-mix)

A bal oldalon a sima sajtos, a jobb oldalon a juhsajtos sült padlizsán látható.

Ensalada mixta tonhallal

Azt hiszem kezdek megszállott lenni...Tegnap jelent meg a mentás bárány receptje és ma reggel már rögtön azon kezdtem törni a fejem, hogy melyik kísérlet legyen a következő. A bárány után valami könnyebb fogásra vágytam, így esett a választás az Olaszországban és Spanyolországban (illetve ezen kívül gondolom ezer más hasonlóan napsütötte helyen) nagy mennyiségben fogyasztott "ensalada mixta" egy családtagjára. Kockázatot ezzel most nem nagyon vállaltam. A zöldségeket szépen megmostam, összedaraboltam, amit össze kellett, megízesítettem és ízlésesen elrendeztem a tányérokon.

A zöldségdarabolás egyébként szerintem az egyik legjobb relaxációs tevékenység. Egyszer a kapolcsi fesztiválon ékszereket áruló barátunk kitalálta, hogy vacsorát készít az egész "Amador-udvarnak", azaz mindenkinek, aki ott árul, illetve aki ezekkel az árusokkal valamilyen kapcsolatban van és így a nap nagyrészét az árnyas udvarban való henyéléssel tölti. (Ez körülbelül harminc-harmincöt embert jelentett.) A főétel bográcsban főtt, mellé pedig készült egy nagy lavór saláta és egy másik nagy lavór gyümölcssaláta. Azt hiszem legalább egy óráig daraboltam a répát.,káposztát, paprikát, paradicsomot, hagymát, utána pedig a görögdinnyét, az őszibarackot, végül pedig a körtét-almát. És közben hihetetlen mértékben "kiegyensúlyozódtam".

Visszatérve a fesztiváli pillanatképről, a tonhalas ensalada mixta összetevői a következők:

• jégsaláta
• madársaláta
• reszelt sárgarépa
• apróra aprított kígyóuborka
• koktélparadicsom
• fekete olívabogyó
• személyenként egy keménytojás
• tonhalkonzerv
  
• só, bors,
• olívaolaj
• rozmaringos salátaecet

A zöldségeket salátástálba tesszük, összekeverjük, sózzuk, borsozzuk olívaolajat és ecetet teszünk rá. A rozmaringos salátaecetet magam készítettem. Friss (azaz a növényen száradni kezdő) rozmaringot és szemes feketeborsot tettem egy kis üvegbe és felöntöttem normál biológiai ecettel.
Néhány hét múlva az ecet nagyszerűen átvette a fűszerek ízét és azóta ezt használom salátaecetnek. Azóta többször utántöltöttem és még mindig működik:)

Mentás bárány vöröslencsével

A Pretoriusstraat nem egy hosszú utca. Ennek ellenére három török zöldségbolt is található benne. Nagyon szeretek náluk vásárolni, mert a sokféle zöldség és zöldfűszer látványa és illata már önmagában is főzésre csábítja az embert. A paprikák, paradicsomok, babok halomba rakva, nem is beszélve a különböző fűszernövényekről. A petrezselyem, a koriander, a kakukkfű és a menta fadobozokban, csinos kis csokrokba kötve várják hogy hazavigye és felhasználja őket valaki. Szeretem nézni, hogy olyan gondosan és szépen van kipakolva az áru. Én is mindig gondosan válogatok és örömmel nézegetem, ahogy a marokkói bácsik szintén gondosan és komolyan válogatnak a padlizsánhalmok közül. A zöldségen kívül egyébként sok más dolgot is árusítanak ezek a boltok, például sokféle friss olívabogyót, török tésztát, kecske- és juhsajtokat, valamint többféle bárányhúst, illetve nyúlhúst. (Ez húsvét közeledtével különösen stílusos...)

Tehát ahogy múlt szombat délután körülnéztem a Pretoriusstraat „Helal et Gida” névre hallgató egyik zöldségesénél (ahol valamiért mindig szombat délután vannak a legtöbben) a báránybordára esett a választásom. Tervem az esti menüre vonatkozóan pedig azonnal készen is állt: zöldséges bárány lesz vöröslencsével.

A vörös és lilahagymákat, valamint a fokhagymát apró darabokra vágtam. Egy kis olívaolaj és napraforgóolaj keverékén megpirítottam egy kis sovány és húsos szalonnát és a hagymát. A kb. 7 cm-re vágott báránybordákat besóztam, megborsoztam és rádobtam a hagymás-szalonnás keverékre és mindkét oldalukat kissé megpirítottam. Mikor ezzel készen voltam, hozzáadtam a nagyobb darabokra vágott sárgarépát és piros húsú kalinforniai paprikát, dobtam rá néhány babérlevelet és szemes feketeborsot és felengedtem hideg vízzel. (Attól félve, hogy nagyon „birkaíze” lesz, először fedő nélkül főztem, kb. fél óráig majd lefedve még egy órát.) Közben, mikor már majdnem készen lett, adtam hozzá egy kis száraz vörösbort és egy kávéskanálnyi csípős paprikakrémet (ehelyett persze lehet chilit is). Mielőtt a bárány teljesen megfőtt volna, hozzáadtam egy kis csokor apróra vágott petrezselymet és mentalevelet és körülbelül még 10 percig főztem.

Már csak a köret elkészítése volt hátra, a vörös lencse elkészítése pedig roppant egyszerű. Személyenként kb. két maréknyi vöröslencsét számoltam, amit a fazékban felengedtem kb. kétszeres mennyiségű forrásban lévő, sós vízzel és nagyjából 20 perc alatt puhára főztem. Előzetes feltevésem igaznak bizonyult, nagyon finom lett a zöldséges-mentás bárány. A legérdekesebb pedig az volt, ahogy a menta és a bárány ízei jobban összeértek és másnapra az egész még finomabb lett.

Az alábbi mennyiséget ketten ettük – két napig.
Hozzávalók:

• 1 közepes fej lilahagyma
• 1 közepes fej vöröshagyma
  
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
  
• kb. 5 dkg húsos szalonna
• 50 dkg bárányborda
  
• 5 közepes méretű sárgarépa
  
• 2 ek (olíva és napraforgó) olaj
• egy kisebb csokor petrezselyem
  
• egy kisebb csokor menta
  
• 1 piros kaliforniai paprika
• 1 dl száraz vörösbor
• só, bors, babérlevél,
  
• 1 kis chilipaprika vagy csípős paprikakrém ízlés szerint

A "legújabb" sütőtökleves

Még éppen szezonja van, kint pedig még hideg van, így nincs más hátra, mint az egész napos fagyoskodás után egy forró sütőtöklevessel vígasztalódni. Jogos a kérdés, hogy mint második recept (közvetlenül a csokis kávé után) hogy lehet a „legújabb” sütőtöklevesről szó. Az a helyzet, hogy a blog írását már körülbelül novemberben el szerettem volna kezdeni. Ennek megfelelően sok-sok ételt (köztük jópár sütőtöklevest is) kipróbáltam, lefényképeztem publikálási céllal, de valami mindig visszatartott attól, hogy elkezdjem konyhai kísérleteim „hivatalos” dokumentálását. Így kicsit talán érthető, hogy hogy is kerül ide legújabb , póréhagymás sütőtökleves receptje.

A sütőtököt minden formában nagyon szeretem. A „legújabb sütőtöklevest” most éppen egy szimpatikus kis sonkatökből készítettem el, de más fajta sütőtökből is hasonlóan finom lesz szerintem. Például nagyon szeretem még a klasszikus nagy, sárga sütőtököt is, amit szerencsére darabolva is árulnak sok helyen. Ezen kívül odavagyok a hivatalalosan hokkaido tök névre hallgató, gömbölyű kis japán sütőtökért is, vidám formája és élénk színe miatt. Szép külsejéért cserébe viszont vastagabb a héja és ezért nehezebb hámozni. Egyébként kifejlesztettem egy sajátos sütőtök-hámozási technikát (persze lehet, hogy mások már ismerik ezt és csak számomra hatott az újdonság erejével). Szóval karikákra vágom a sütötököt, majd a karikákat félbevágom és ezután már tényleg „gyerekjáték” egyszerűségű a zöldségpucolóval megszabadítani a tökszeleteket a héjuktól. Mióta erre rájöttem, sokkal gyakrabban készítek sütőtököt, amit ugyan előtte is szerettem, csak a hosszas hámozási művelet miatt kevesebbszer vásároltam.

A leves elkészítési módja a következő. A vajat megolvasztjuk, rádobjuk az apróra vágott póréhagymát és egy picit pároljuk (nem kell pirítani). Hozzáadjuk a kis kockákra vágott sütőtököt és felöntjük húslével úgy, hogy ellepje. (Főzős bloghoz egyáltalán nem méltó módon be kell vallanom, hogy húsleveskocka+víz kombinációval oldottam meg a húslé kérdését. Az igazi zöldség vagy húsalaplé egyelőre csak terv szintjén létezik a konyhámban.) A tököt fedő alatt puhára főzzük, ez körülbelül 20-25 percet vesz igénybe, de persze függ a tök fajtájától is és attól, hogy mekkora kockákra vagdaltuk. Miután megfőtt, a tűzről levesszük, megturmixoljuk és adunk hozzá két nagy evőkanál tejfölt, egy kis őrölt borsot és egy csipetnyi curryt és ha szükséges még megsózzuk. Utána visszatesszük a tűzre néhány percre. Tálaláskor reszelt sajtra szedjük rá - ami a forró levestől remekül megolvad - és apróra vágott póréhagymával díszítjük. Pirítóssal nagyon finom. Mi ketten, főételként faltuk be, de ha levesként, mint előételként funkcionál, akkor szerintem négy adagnak is megfelel.

Hozzávalók: • 2 teáskanál vaj • kb. 7 cm hosszú póréhagyma darab apróra vágva • kb. 70 dkg sütőtök (hámozatlanul volt ennyi, nyilván a hámozással kicsit kevesebb lesz) • kb. 1,2 liter hús alaplé (egyelőre húslevelskockából) • 2 ek tejföl • reszelt sajt • só, bors, curry

Jó reggelt a konyhámban! - a csokis kávé

Tudom hogy elég szoktalan egy konyhai blogot egy kávérecepttel kezdeni. Az a helyzet, hogy rengeteget gondolkodtam hogy, hogyan is kéne elkezdeni egy ilyen jellegű blogot. Gondolkodás közben pedig arra a fontos felismerésre jutottam, hogy minden jó reggel egy csésze finom kávéval kezdődik. Akkor miért ne kezdhetném a blogot is ugyanígy? Szóval a világkörüli konyhai kísérletekről szóló emelkedett gondolatok megosztása helyett elöljáróban inkább egy hihetetlenül finom kávéreceptet fogok megosztani veletek.Csak kávéra, 1 dl tejre és 1 kocka (kb. 1 dkg) jó minőségű, legalább 70%-os kakaótartalmú csokira lesz szükség hozzá, technikai felszerelésként pedig egy ún. tejhabosító kis masimára. (Arra, ami néhány éve az egyik újságban a leghaszontalanabb karácsonyi ajándékok listáján szerepelt....és amivel kapcsolatban természetesen elég nagyot tévedtek a cikkírók. Ugyanis valójában nagyon hasznos kis szerkezetről van ám szó.)

Tehát a csokit a tejjel együtt megmelegítjük (mikróban, magas fokozaton kb. 30 másodperc alatt). Először egy kanállal kicsit elkeverjük a tejjel a megolvadt csokit, majd a tejhabosítóval egy könnyű csokis habot készítünk belőle. A finom csokis tejhabhoz óvatosan hozzáadjuk a közben elkészített kávét. (Nagy kávésok szerint eszpresszókávéval az „igazi” de filterkávéval is finom.)

Könnyen és gyorsan elkészíthető, szóval igazán megéri a fáradtságot. Szerintem nagyon finom a kesernyés csokihab., de aki édesen szereti a kávét, az választhat, hogy már eleve édes csokihabot készít – ekkor a cukrot vagy mézet már az elején adja hozzá a tejhez és így melegítse meg, majd keverje el – vagy utólag adja hozzá a cukrot, így megmarad az előbb már említett csokihab kesernyés íze.

Remélem, hogy aki kipróbálta, élvezte velem az első csésze finom kávéját. Körülbelül heti rendszerességgel teszek majd fel új recepteket a blogra. A receptek, ötletek nagyrésze saját fejemben, illetve konyhámban született meg, Magyarországtól kezdve Hollandián át Chiléig bezárólag sok-sok különböző ember és hely inspiráló hatásának köszönhetően.

Orsi a konyhából